Hamlet Budán

A szerkesztőségnek olyan szerencséje volt, hogy az utóbbi hét hétfőjén és keddjén színházban járhatott. Számunkra is nagyon fárasztó volt két este ugyanazt a drámát megnézni, de kit érdekel, ha a szent cél érdekében történt?

A Hamlet története talán senkinek nem ismeretlen. A dán király meghal és helyére fia, az ifjú Hamlet helyett öccse, Claudius kerül. Ezzel együtt elveszi az özvegy királynét és Hamlet pedig apja halálának árnyékába burkolódzik.
Első napon a hamlet.ws Krétakörös verzióját láttuk. A nézőtér négyzet alakú, se díszlet, se kellék, se jelmez. A színészek (Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Roland) úgy ugrálnak szerepből szerepbe, ki és be a helyzetekből, mintha memória kártyáznának. Minden szereplő más és más arcot vesz fel, attól függően ki játssza el. Nagy Zsolt Hamletje a lázadó (és még meg nem érett) fiatal, Gyabronkáé a filozofikusabb verzió és Rábáé pedig a mindent megtagadó személyiség.
A színészek alakítják a történet folyását, ők döntik el, mi fog történni az adott pillanatban. Illetve nem csak rajtuk, hanem a nézőkön is. A nézők reakciói nagyon is befolyásolhatják a menetét az előadásnak és a színészek oda is figyelnek rájuk. A színészek a nézők között ülnek, felhasználják egy-egy szerepnél őket (ha esetleg a három személy kevés lenne) és nekik játszanak. Csak és kizárólag nekik.
Olyan hatással vannak ránk, nézőkre, hogy a lélegzetem is elakadt és csak figyeltem a székemből, hogy "NA MOST MI JÖN?", pedig pontosan tudtam mi fog következni. Egyszerűen csak belerántanak az egészbe, hogy te is részesének érzed magad, és nem tudsz kikászálódni, csak nagyon nehezen. Néha még most is ráeszmélek, hogy a hatása alatt vagyok, pedig lassan két hét telt el.
A színészek alakítása zseniális, az előadás pedig magával ragadó. Életem egyik legmeghatározóbb élménye.

Bőrpofa-a VRRRRRÜMM láncfűrésszel

Helmut Krausser darabjának címét a Katona József Színházban olvasva először is kicsit meglepődik az ember. Aztán nevet. És talán nem érti. Én se értettem először, hogy lehet ilyen címe egy darabnak, és nem értettem a 18-as korhatár okát sem. Utána pedig beültem a Kamrába, és megnéztem a darabot.
Egy panel lakás és annak minden részletét megjelenítő díszlet látszik a színpadon, még az erkélyajtó és az ablak előtt elhaladó kocsik zaja és fénye is kialakítva. A férfi (Mészáros Béla) különc hobbija, hogy minél többször megnézze a Texasi láncfűrészest, illetve hogy heavy metal zenére egy láncfűrésszel hadonásszon. Még egy maszkot is beszerzett, ami a Bőrpofa maszkjának mása, igaz, ez nem halott emberek bőréből készült. Köténye is van, amit disznóvérrel kent be a hatás továbbfokozása érdekében. Valószínűleg minden nő megijedne, hogyha erre a látványra érne haza, miután kirúgták a munkahelyéről... Barátnője (Borbély Alexandra) természetesen halálra rémül, és nem tudja mire vélni a dolgot. A fő gond igazából az, hogy ezeket a kellékeket a férfi a nő félretett pénzéből vette.

A férfi csak egy átlagos alak, otthonülő, visszahúzódó. És szereti a barátnőjét. Úgy érzi viszont, hogy a láncfűrészével meg a maszkkal érvényesülni is tud. Ezért azonnal ki is használja a helyzetet, mikor megfélemlítheti a szomszédot, aki eredetileg a zaj miatt jön panaszkodni. A férfi és a nő még élvezi is a helyzetet, mikor a rendőrök és a kommandósok nem mernek bemenni a lakásukba, és ott várakoznak az erkély alatt. Sört hozatnak velük....Eltelik egy éjszaka, és mikor reggel a férfi kimegy az erkélyre, már nem tréfa semmi. A nő nem hiszi el, ami megtörtént. A férfi vérrel egy szívet rajzol a falra. Nem disznóvérrel.

Hát hogy szeret maga engem?

A bohém, nagyra becsült művészek életét éli annak minden velejárójával Krúdy Gyula (Szikszai Rémusz). Hiszen puszta szórakozásból elcsavarja nagyjából minden felé járó nőcske fejét. Remekül szórakozik, persze a következményekkel nem foglalkozva, mert a nők, akik beleszerettek, vagy még most is mindent megtennének érte, vagy könyörgő leveleket fogalmaznak meg neki, esetleg bosszút esküsznek. Úgy tűnik, Krúdy élete nagy fordulatot vesz, amikor megismeri a szállodaigazgató feleségét, Kelemen Reginát (Bozó Andrea). Sokáig epekedik érte, miután a férjes asszony végülis beadja derekát (szó szerint). Bohókás kamaszok módjára rejtőzködnek mindenki elől, folyton vágynak egymásra és úgy tűnik ez így is maradna, csak hát beugrik a képbe Regina lánya, Zsuzsi (Eke Angéla e.h.) is. Ő naív, bájos, félig még gyermek-és persze valódi nő módjára zúg bele a nagy Krúdy Gyulába, első beszélgetésük alkalmával. De mi jön ezután? Még több bujkálás, sírás, anyai tanácsok meg egy féltékeny asszony segélykiáltásai, válás, esküvő és...Érzelmek. Van, akinek az érzelmek fontosak, van akinek talán semmit nem érnek. Krúdy talán szeret is, száz nőt, százszor, de ha a dolgok komolyra fordulnak, bohém életművész lévén biztos nem ott van, ahol szükség is lenne rá. Egy anya óvó intelmei és féltő haragja, egy kamaszlány kiábrándult könnyei...

Szikszai Rémusz nagyon tud azonosulni a megjelenítendő Krúdy hanyag Casanova-jával, és hajlamosak vagyunk eltűnődni azon, vajon minden művész ennyire szánalomraméltó? Mert mikor minden heves érzés lecsengett, és hűség, az odaadás meg a teljesítendő feladatok maradnak, akkor bizony kihátrál mindenből. Szeret közben? Talán. A nők mindenképp szeretik őt. Bozó Andrea nagyon sokoldalú, igazi díva, aki kikéri magának a bókokat, féltő anya vagy bosszús, magára hagyott asszony. Eke Angéla pedig csak úgy tündököl naív diáklányként és elhagyott, kiábrándult nőként is. Nem gondoltam volna, hogy a Pinceszínház három ablakából meg egy ajtajából ilyen látványos, mozgalmas darabot ki lehet hozni. A három színész teljesen leköti a néző minden figyelmét.

A hideg gyermek

Mit tesz egy férfi, ha a lány akiért képes lett volna mindent feláldozni, elhagyja amikor megkéri a kezét? Mit tesz a lány akinek szülei akarják irányítani az életét és ő sehol sem lát kiutat? Egymásra találnak. Iván (Ivanics Tamás) szerette volt barátnőjét, és összezuhant amikor az elhagyta őt. Léna (Spiegl Anna) megmutatja a szüleinek a bárt, ahol "átmulatja az éjszakákat". Csak valahogy semmi nem stimmel. Iván nem tudja elfelejteni az exét, Léna apja rá akar kényszeríteni mindent a lányára, akit még saját bevallása szerint sem szeret, a húga (Andrusko Marcella) pedig olyan dolgok iránt érdeklődik, amikről koránál fogva nem kellene tudnia. Egy anya, aki nem emlékszik a saját gyermeke nevére? Mert hogy az nem is olyan igazi gyermek, azzal mindig csak a baj van. Ki tudja megmondani, mi az igazság? Kit érdekel még egyáltalán az igazság?

Egy kartonra rajzolt bár, meg egy mellékhelyiség díszlete áll előttünk. A technikai megoldások váratlanok és egyébként zseniálisak, hihetetlen mi mindent ki lehet hozni egy ilyen karton valamiből. Fehér Dániel arca sokak számára ismerős lehet, ilyen szerepben azonban valószínűleg még nem láthatták. Ivanics Tamás bábjátéka és "sima" színészi teljesítménye is megkapó. Amikor dühös, legszívesebben elfutna előle az ember, ha pedig szerelmes, talán hajlamosak leszünk beleszeretni, vagy legalábbis megszeretni. Spiegl Anna karaktere szorong, kételyekkel van tele, és ahogy ő sem biztos benne, mi történik vele, mi sem vagyunk teljesen biztosak. Andrusko Marcellát a naív és kiváncsi húg szerepében látjuk, pedig ő rendezte a darabot.
"Hidegzuhany egy részben"-áll az információ a darabról az interneten, és ez valóban elég sokat elárul előre. Ha valaki könnyed estét szeretne magának, az ne ezt válassza...de ha elgondolkodtató, kissé lehangoló történetre, és olyan fiatal színészekre vágyik, akiknek a tehetsége kézzel tapintható 5 méteres körzetükben, akkor melegen ajánlom A hideg gyermeket a Színművészeti Egyetem bábszínész-növendékei előadásában.

Farsang- nyílt próba beszámoló (és valamilyen szintű kritika)

A Farsang egy igazi komédia kalamajkával és teljesen kiigazodhatatlan történettel.

A történet szerint Misuba,  (Ujlaki Dénes) a borbélyba két nő szerelmes. Mind a kettő foglalt. Ez a szerelmi ötszög a mozgató rugója az előadásnak. Mindenki ki akarja deríteni kicsal meg kit és ki nem csal meg senkit. Közben jön a Farsang és mindenki álarcot ölt és annyira elvesznek a kavalkádban, hogy senki sem tudja kit keres igazából

A nyít próbán rengeteg az érdeklődő, szűkösen, de beférünk a nézőtérre, vannak akik állnak.

Gothár Péter, rendező nem tetézi sokáig, és már indul is a próba. A színpadon egy "borbélyszalon" látszik. Persze a díszlet még ilyenkor csak jelzésként van felhasználva. 

Dodó (Kocsis Gergő), a borbély segédje, épp megborotvál egy úriembert (Dankó István), mikor az felpattan, egy dalt "elénekel" (=üvölt) és kiviharzik habbal a fején. Dodó ezután rendet rak, kiszellőztet, beillatosít és ekkor beállít a Bóbitás (azaz Nagy Ervin). Azzal az indokkal jött el, hogy Misuval,a szalon vezetőjével beszéljen, ám Ő nincs ott és nem is tudják mikor jön. Ezután sokan megfordulnak itt. Mica (Pálmai Anna), Misu egyik szeretője azzal az indokkal, hogy Misu megcsalja. Aztán az ő élettársa Makhosz (Lengyel Ferenc), mert hogy Mica megcsalja őt Misuval. Sőt időközben az adóhivatalnokból egy Gyakornok (Tasnádi Bence) is megfordul, hogy húzzák már ki a fogát. Végül Misu is betuppan, így Mica végre kérdőre vonhatja.

Információk emberről emberre szállnak, olyan is amit valaki nem akar megtudni, még is kénytelen végighallgatnia, sőt a nyomozandó történetébe is beleszövi és így tovább bonyolítja saját helyzetét.

Látszik, hogy még próbálnak, és rengeteg kis baki esik a próba folyamán. Van itt nyelv csúszás, mondat elfelejtés, esetleg kihagyás, rossz időpontban való belépés sőt, egy tárgy rossz kezelése is.

Mindezt leszámítva (inkább a bakikkal együtt) nagyon szórakoztató előadás fog ebből kikerekedni. A poénok csak úgy repdesnek (főleg hiba esetén).

A színészek remekül alakítják karaktereiket. Kocsis Gergő természetességet sugároz, azzal a fene jó karakterével, mintha tényleg csak egy borbély asszisztense lenne. Nagy Ervin igazi bohóc. Pálmai Anna gyönyörű még elcsúfítva is, és Mica szerepe remekül áll hozzá. Tasnádi Bence annyira jól hozza a karaktert, hogy szinte elhiszem neki, hogy ennyire szánalmas szegény. Ujlaki Dénes remek Misu, és játssza az ártatlant.

Azt hiszem nagyon szórakoztató előadás lesz majd ebből.

Mi már nagyon várjuk a kész anyagot és reméljük, minél előbb megnézhetjük.

Bemutató: november 16. 19:00 Katona

Lepsénynél még megvolt

Egy régi kabaré átdolgozása az Ódry színpad Padlásán, a 011-es alkotócsoportnak köszönhetően. (Nehéz bejutni mert a Padlásnak csak 70 férőhelye van, ha valaki kíváncsi, azt javaslom előre foglaljon jegyet!) Félreértések egész kavalkádja. Fenyvesi úr (Kovács Ádám) "megnémult", mert hogy nem szeretné, ha kitudódna, hol járt akkor éjjel, amikor is hajnali háromkor keveredett haza... Persze az asszony, Lujza (Ostorházi Bernadett) így is elég zabos, csak hogy ő is megbosszulta már a maga módján férje kihágását, amiről még nem is tudja egész pontosan, mi volt. Hogy hogyan? Tenyér úrral (Bán Bálint) ment el motorozni. A baj csak az, hogy leesett a motorról, és bár Tenyér égen-földön kereste, sehol sem találta meg. Juci, a cselédlány (Bach Kata) persze nem árulja el a titkokat azoknak az embereknek, akiknek nem kéne...Így Fenyvesi úr csak annyit tud meg, hogy Tenyér úr elveszítette a bukósisakját. De akkor mi is veszett el? A bukósisak, vagy a feleség? Annyi biztos, hogy Lepsénynél még megvolt. És hogy mit keres Salgó (Király Dániel) meztelenül a kutyaházban? Vagy ki is az az Amanda (Kurta Niké) és ki hívta őt ide egyáltalán? Mi köze van ehhez az egészhez Zsindelynek (Zoltán Áron), aki mindig biciklivel érkezik a színre, vagy Spirának (Simon Zoltán) aki egy régi motoros? Nos, a válaszok elég kesze-kuszák, viszont ha valaki szeretné tudni őket, akkor remekül fog szórakozni.
Bán Bálintot egész egyszerűen nem tudnám elképzelni egy motoron, szóval teljesen hihető a szájából, hogy elhagyta a nagyságos asszonyt út közben. Egyébként rettentő jól áll neki ez az ügyefogyott, haját folyamatosan igazgató karakter. Bach Kata kedves tájszólásával nagyon megszerethető, és Zoltán Áron is, ahogyan szaladgál a maga vézna lábain. Mindenki valódi karakter: a túlzások nem  hatnak túlzásnak, vagy ha mégis, akkor felismerünk benne egy olyan személyt és annak a hibáit, akik akár mi magunk is lehetnénk. Így Kovács Ádám a tipikus férj esetét mutatja be, helyzetét valószínűleg minden férfi átérzi. Ostorházi Bernadett pedig a tipikus feleség, szúrásért cserébe visszaszúr, és elvárja hogy minden úgy történjék, ahogy ő szeretné, még akkor is, ha nem mondja ki amire gondol. Kurta Niké teljesen magától értetődően vonul be a külön zenéjére, csillogó estélyi ruhában, magára vonzva minden szempárt.

A kis téren, a szárítóköteleken lógó ruhák között mindig történik valami. Pörög a darab, a néző folyamatosan meglepődik. A díszlet nem változik, de nem is kell hogy változzon: tökéletesen hihető hogy ez a hatalmas félreértés-gombóc süljön ki egy ilyen falusi környezetben. Minden egyszerű, és tulajdonképpen valós: pont ettől lesz ennyire befogadható, ezért szórakoztat nagyon.
Mindenki hazudik, mert mindenki fél. Mindenki magát félti. És mivel magát félti, másra hárítja a felelősséget. Hát nem ismerős? De, mert ilyen az élet. Nos, az igazság...az Lepsénynél még megvolt. 

Pinokkió

A Katona klubnak köszönhetően bejutottunk a Pinokkió című előadás premier előtti főpróbájára. Teljesen be voltunk zsongva: Ascher Tamás nem sűrűn teszi nyilvánossá a próbákat. Mert hát ő az a rendező, aki a köhögő nézőket kizavarja az előadásról (reklám helye-Ezért egy cukorkát is készítettek sok-sok gyógynövénnyel, köhögés ellen, Ascher cukorka néven, kapható a Katona ajándékboltjában).
Repedtorr (alias Haumann Péter) már sok fabábut készített, amelyek életre keltek. Mielőtt szabad akaratukból cselekedhettek volna, eladta őket a bábszínház igazgatójának, Hataraszi Barabásnak (Bezerédi Zoltán). Most azonban elhatározza, hogy fel fogja nevelni legújabb Pinokkióját, saját fiaként. Csak hogy Pinokkió (Keresztes Tamás) elég neveletlen, többször is megszökik, nem tud rendesen köszönni, elveszti a lábát és az okostelefonját is, amit az apukájától kapott. Utazása során találkozik Kanóccal (Ötvös András), aki Játékországba akar menni, de Kand Aloyz-nak (Elek Ferenc) és Rókai Móricnak (Fekete Ernő) dolgozik, akik nem épp a becsületesség megtestesítői. Magára haragítja a bábszínház igazgatóját aki végül úgy dönt, megveszi az ügyetlen fabábút. Így ismerkedik meg Pierróval, a szomorú bohóccal (Bán Bálint e.h.) és Arlekínóval, a bohócfelügyelővel (Rajkai Zoltán). Miután belátja azonban, hogy ez nem a számára megfelelő hely, elszökik. Üldözői elől megszöknie Csajkovszkij, az üzemen kívüli hattyú (Pálos Hanna) segíti,  Malvina (Borbély Alexandra) és Artemon (Dénes Viktor e.h.) pedig elbújtatják a tapasztalatlan főszereplőt. Malvina is Repedtorr műve, és a bábszínház exprimadonnája, Artemon pedig az ő hű ebe.
És persze ott van Tücsök Antal (Kovács Lehel), aki végig segíti és hajkurássza a mi Pinokkiónkat. Kalandjai során sokszor akarják átverni szegény pedig fabábú létére, de valamilyen csoda folytán mégis kimászik minden slamasztikából, hiszen ez egy mese.

Pinokkió szerepére valószínűleg keresve sem találhattak volna megfelelőbb embert. Keresztes Tamás úgy viccelődik, ügyetlenkedik, barátkozik és mozog, mint egy igazi fabábú-kisfiú. A jelmezesek (Nagy Fruzsina, Pirityi Emese) egyébként kiváló munkát végeztek, kiváncsi lennék mennyi időbe telt, mire Keresztes Tamás orrát fa jellegűre maszkírozták. Az ő teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert combizom szakadása volt alig egy hete (ezért eltolták egy héttel későbbre a premiert), mégis úgy mozgott a színpadon, ahogy egy átlag ember vagy fabábú még ép lábbal sem tudna. Haumann Péter a legszerethetőbb Repedtorr valószínűleg a történelem során (én szeretném ha ő lenne az én nagypapám), és Kovács Lehelt, a tücsköt is elfogadnám illemtanáromnak. Valamint Artemon, vagyis Dénes Viktor, a hű társ is nagyon hitelesen -szomorú szemű ebként figyeli Borbély Alexandra és Bán Bálint újbóli egymásra találását.

Szeretettel ajánlom ezt a gyerekbábthrillert 8 évestől akár 100 éves korig. Minden korosztály számára élvezhető, én is kicsit újra gyereknek éreztem magam a székemen ülve és szurkoltam, nehogy a gonosz szereplők legyőzzék a kedves bábokat és állatokat (igaz, ilyenkor sehol nincsenek az állatvédők).

Annyit sajnáltam, hogy a taps próba csak a főpróba után volt, és mi nem láthattuk a meghajlás részt, szívesen megtapsoltam volna mindenkit.

Jóembert keresünk

A darab nyílt próbájára mehettünk el a Vígszínházba. Elöljáróban érdemes tudni, hogy a Jóembert keresünk cseh vendégművészek közreműködésével jött létre, a rendező MICHAL DOČEKAL, a díszlettervező MARTIN CHOCHOLOUŠEK, a jelmezek pedig KATEŘINA ŠTEFKOVÁ művei. Szombat délelőtt, ragyogó napsütés, fél 11. Amíg kint várakoztunk, akkor mondták, hogy csak a második felvonást fogjuk látni. Ezen alaposan meg is lepődtünk, aztán amikor beültünk a helyünkre igazi szófogadó nézők módjára, a rendező Szabó G. László tolmács segítségével elmondta nekünk, miért is van ez így. Mert hát még nincs kész az első felvonás, és tulajdonképpen a második sem teljesen. A bemutató előtt egy héttel járunk. Ilyen ez a művészvilág, csak az utolsó pillanatokban teljesedik ki az egész. Az első felvonás cselekményét is csak elmesélték nekünk, hogy mégis tudjuk miről van itt szó.
Három isten a földre látogat, hogy jó embert találjanak. Azonban csak egy nő tűnik jóságosnak,  rajta kívül senki nem adott szállást az isteneknek. Ő Sen Te(Eszenyi Enikő), korábban bizony prostituáltként dolgozott hogy valamivel kimentse magát az éhezésből. Így ő válik az istenek kísérletének alanyává. Pénzt adnak neki, hogy meglássák , mihez kezd vele. Sen Te egy dohányboltot vásárol, de az hamarosan csődbe megy, nagyon magas a bérleti díj. Ő beleszeret egy pilótába, Szun-ba, akit saját maga mentett meg repülőbalesete után (és akit Lengyel Tamás személyesít meg). Sen Te el akarja adni a dohányüzletet, hogy az abból szerzett pénzből lefizethessen valakit, mert akkor Szun Pekingben újra pilótaként tudna dolgozni. Sen Te a saját nagybátyjának öltözik be, Sui Ta-nak, hogy kiderítse tényleg szereti-e Szun, és érdemes-e eladni a dohányboltot miatta. Itt kezdődik a második felvonás, amit mi is láthattunk. 
Nagyon mély benyomást tettek rám a díszletek. Egy rideg, üres szoba volt előttünk egyetlen ablakkal, amiből a zuhogó esőt látjuk. Mindehhez a szoba még furcsán lefelé lejt is, amitől az embernek olyan érzése lesz, mintha egy rémálomban lenne. Ehhez hozzájárul Eszenyi Enikő groteszk jelmeze is, Sui Ta-ként. Egy szürke férfiöltöny, maszk parókával és szemüveggel. A járása is más, mint Sen Te-ként. Ebben a jelenetben Szunnal tárgyal, a bolt eladásáról. Arra kell rájönnie, hogy Szun nem szereti, pillanatnyilag csak a pénz érdekli, és hogy megint pilóta lehessen. Ezért Sui Ta hozzá akarja adni unokahúgát egy fodrászhoz, Su Fu-hoz (Kerekes József). Amikor ezt Szun megtudja, megakadályozza az esküvőjüket és meggyőzi a lányt, hogy szereti. Bár emlékszik előbbi beszélgetésükre, Sen Te úgy dönt, nem veszi ezt tudomásul: amit Sui Ta tud, azt Sen Te nem hallotta. És készül hozzámenni szíve választottjához. 

Az esküvő helyszíne nagyon emlékeztet egy kínai bisztróra, és a zene is, ami egyébként igazán idegesítő. A vendég sereg már csak egy emberre vár-tudjuk meg Fesztbaum Bélától, vagyis Szun anyjától-ugyanis Sen Te szerepén kívül minden női szerepet férfi színész játszik. Ő egyébként nagyon csinos a női ruhájában, jobban hasonlít egy nagymamára, mint azt bármelyik nagymama valaha is tette. Amikor kiderül, hogy az egyetlen személy, akire várnak, Sui Ta, Sen Te nagyon megrémül. Szun pedig megtudakolja tőle, mégis mit vár a jövőjüktől. Sen Te azt szeretné, hogy eladják az üzletet és együtt árulják a maradék dohányt. Ez azonban teljesen ellenkezik Szun terveivel, aki még mindig nem tett le a pilótaságról, ezért beolvas a lánynak és lefújja az esküvőt. 
A következő jelenetben Sen Te hatalmas füstködben ül, összetörve. Lukács Sándor, Sin asszony söprögeti a ködöt a nézők felé, és amikor Sen Te elmondja neki, gyakran van hányingere ha feláll, Sin asszony közli vele: valószínűleg bekapta a legyet. A fodrász megsajnálja, és ad neki egy csekket amire akkora összeget írhat a lány, amekkorára szüksége van. Sen Te ekkor realizálja, hogy születendő gyermeke milyen gonosz világba fog érkezni, és elhatározza, csak az ő érdekeit fogja szem előtt tartani. Ezért már szinte csak Sui Ta ruhájában láthatjuk, megelégeli az emberek lustaságát, és egy gyárat kezd el működtetni, mindenkit odaküld dolgozni, akinek pénzre van szüksége. Szun is úgy dönt anyja tanácsára, hogy a gyárban keres munkát, és mindenkinél hasznosabb munkaerőnek bizonyul. Hamar előléptetést is kap, és még több befolyást akar szerezni, ezért Sui Ta megengedi neki, hogy egy másik üzletasszonynak (Telekes Péter) dolgozzon. Az embereknek azonban feltűnik, hogy Sen Te mostanában eltűnt, senki sem látta. Nagybátyját vádolják azzal, hogy megölte. 
A tárgyaláson mindenki követeli, hogy Sui Ta vallja be, hol van Sen Te, az egyetlen jó ember. Szun tudja, hogy nem halhatott meg, mert mikor legutóbb a nagybácsi házában volt, női zokogást hallott, és felismerte a lány hangját. Sui Ta nem bírja tovább, bevall mindent: hogy ő maga a saját nagybátyja, és hogy terhes, ezért kellett felhagynia mások támogatásával, hiszen a saját gyerekén akar segíteni. De Sen Te-ként nem tudja folytatni az életét, annyira nehéz helyzetben van és már pénze sincsen. Az istenek azonban elhagyják, mert ahhoz, hogy segítsenek neki, saját szabályaikat kéne megváltoztatniuk. És a darab egyelőre nincs kész, mert itt van vége. Itt, a teljes reménytelenség közepén, Sen Te könyörög az isteneknek. 
Eszenyi Enikő játéka elbűvölő: Sen Te-ként a valóságos jóság megtestesítője, aki csak szeretné szeretni a pilótát. Az ilyen pillanatokban nagyon emlékeztetett egy igazán régi, 97-es szerepére a Fekete Péterben. Sui Ta-ként pedig hihetetlen, mennyire másképp tud gesztikulálni, akár csak sétálni is, én ilyenkor elhittem róla, hogy ő tényleg az a könyörtelen nagybácsi, ízléstelen bajusszal. Lengyel Tamást egyszerre tudom szeretni és nem szeretni. A szerepe szerint tulajdonképpen egy hazug férfi, lenézi azt a nőt, aki valóban szereti. De ezt úgy tudja eljátszani, hogy közben kicsit megértem, miért szereti annyira az a szegény lány. Fesztbaum Bélát pedig mindenképp külön megemlíteném, a szerepe nem főszerep, ő kicsit mégis azzá teszi, igazán magára vonja a figyelmet a női ruhában. Kiemelném még Kerekes Józsefet, akire már csak az ismerős hangja miatt is nagyon felfigyel az ember( ő volt többek közt Szamár magyarhangja is a Shrek-ben). És természetesen a látványt, a zenét, a fehérre festett arcokat, amik nagyon szokatlan, mégis nagyon élvezhető hátteret nyújtanak. A téma sajnos mindenképp aktuális, a mai világunk helyzetére nézve. Hiszen bármerre tekintünk, azt látjuk hogy az emberek mi mindent hajlandóak feladni a pénzért. Mert a ropogós bankjegyek tényleg biztonságot tudnak jelenteni bárki számára. Hol a határ az erkölcsi jóság és az anyagi biztonság között? Lehetünk-e jók, vagy rosszak csak mert a pénz annyi mindent befolyásol? Egyelőre ezek nyitott kérdésként maradtak, de nem hagynak nyugodni.Összességében: nagyon tetszett, megfogott, és éget a kiváncsiság hogy megtudjam, milyen lesz a darab, ha teljesen kész lesz.