Lepsénynél még megvolt

Egy régi kabaré átdolgozása az Ódry színpad Padlásán, a 011-es alkotócsoportnak köszönhetően. (Nehéz bejutni mert a Padlásnak csak 70 férőhelye van, ha valaki kíváncsi, azt javaslom előre foglaljon jegyet!) Félreértések egész kavalkádja. Fenyvesi úr (Kovács Ádám) "megnémult", mert hogy nem szeretné, ha kitudódna, hol járt akkor éjjel, amikor is hajnali háromkor keveredett haza... Persze az asszony, Lujza (Ostorházi Bernadett) így is elég zabos, csak hogy ő is megbosszulta már a maga módján férje kihágását, amiről még nem is tudja egész pontosan, mi volt. Hogy hogyan? Tenyér úrral (Bán Bálint) ment el motorozni. A baj csak az, hogy leesett a motorról, és bár Tenyér égen-földön kereste, sehol sem találta meg. Juci, a cselédlány (Bach Kata) persze nem árulja el a titkokat azoknak az embereknek, akiknek nem kéne...Így Fenyvesi úr csak annyit tud meg, hogy Tenyér úr elveszítette a bukósisakját. De akkor mi is veszett el? A bukósisak, vagy a feleség? Annyi biztos, hogy Lepsénynél még megvolt. És hogy mit keres Salgó (Király Dániel) meztelenül a kutyaházban? Vagy ki is az az Amanda (Kurta Niké) és ki hívta őt ide egyáltalán? Mi köze van ehhez az egészhez Zsindelynek (Zoltán Áron), aki mindig biciklivel érkezik a színre, vagy Spirának (Simon Zoltán) aki egy régi motoros? Nos, a válaszok elég kesze-kuszák, viszont ha valaki szeretné tudni őket, akkor remekül fog szórakozni.
Bán Bálintot egész egyszerűen nem tudnám elképzelni egy motoron, szóval teljesen hihető a szájából, hogy elhagyta a nagyságos asszonyt út közben. Egyébként rettentő jól áll neki ez az ügyefogyott, haját folyamatosan igazgató karakter. Bach Kata kedves tájszólásával nagyon megszerethető, és Zoltán Áron is, ahogyan szaladgál a maga vézna lábain. Mindenki valódi karakter: a túlzások nem  hatnak túlzásnak, vagy ha mégis, akkor felismerünk benne egy olyan személyt és annak a hibáit, akik akár mi magunk is lehetnénk. Így Kovács Ádám a tipikus férj esetét mutatja be, helyzetét valószínűleg minden férfi átérzi. Ostorházi Bernadett pedig a tipikus feleség, szúrásért cserébe visszaszúr, és elvárja hogy minden úgy történjék, ahogy ő szeretné, még akkor is, ha nem mondja ki amire gondol. Kurta Niké teljesen magától értetődően vonul be a külön zenéjére, csillogó estélyi ruhában, magára vonzva minden szempárt.

A kis téren, a szárítóköteleken lógó ruhák között mindig történik valami. Pörög a darab, a néző folyamatosan meglepődik. A díszlet nem változik, de nem is kell hogy változzon: tökéletesen hihető hogy ez a hatalmas félreértés-gombóc süljön ki egy ilyen falusi környezetben. Minden egyszerű, és tulajdonképpen valós: pont ettől lesz ennyire befogadható, ezért szórakoztat nagyon.
Mindenki hazudik, mert mindenki fél. Mindenki magát félti. És mivel magát félti, másra hárítja a felelősséget. Hát nem ismerős? De, mert ilyen az élet. Nos, az igazság...az Lepsénynél még megvolt. 

Pinokkió

A Katona klubnak köszönhetően bejutottunk a Pinokkió című előadás premier előtti főpróbájára. Teljesen be voltunk zsongva: Ascher Tamás nem sűrűn teszi nyilvánossá a próbákat. Mert hát ő az a rendező, aki a köhögő nézőket kizavarja az előadásról (reklám helye-Ezért egy cukorkát is készítettek sok-sok gyógynövénnyel, köhögés ellen, Ascher cukorka néven, kapható a Katona ajándékboltjában).
Repedtorr (alias Haumann Péter) már sok fabábut készített, amelyek életre keltek. Mielőtt szabad akaratukból cselekedhettek volna, eladta őket a bábszínház igazgatójának, Hataraszi Barabásnak (Bezerédi Zoltán). Most azonban elhatározza, hogy fel fogja nevelni legújabb Pinokkióját, saját fiaként. Csak hogy Pinokkió (Keresztes Tamás) elég neveletlen, többször is megszökik, nem tud rendesen köszönni, elveszti a lábát és az okostelefonját is, amit az apukájától kapott. Utazása során találkozik Kanóccal (Ötvös András), aki Játékországba akar menni, de Kand Aloyz-nak (Elek Ferenc) és Rókai Móricnak (Fekete Ernő) dolgozik, akik nem épp a becsületesség megtestesítői. Magára haragítja a bábszínház igazgatóját aki végül úgy dönt, megveszi az ügyetlen fabábút. Így ismerkedik meg Pierróval, a szomorú bohóccal (Bán Bálint e.h.) és Arlekínóval, a bohócfelügyelővel (Rajkai Zoltán). Miután belátja azonban, hogy ez nem a számára megfelelő hely, elszökik. Üldözői elől megszöknie Csajkovszkij, az üzemen kívüli hattyú (Pálos Hanna) segíti,  Malvina (Borbély Alexandra) és Artemon (Dénes Viktor e.h.) pedig elbújtatják a tapasztalatlan főszereplőt. Malvina is Repedtorr műve, és a bábszínház exprimadonnája, Artemon pedig az ő hű ebe.
És persze ott van Tücsök Antal (Kovács Lehel), aki végig segíti és hajkurássza a mi Pinokkiónkat. Kalandjai során sokszor akarják átverni szegény pedig fabábú létére, de valamilyen csoda folytán mégis kimászik minden slamasztikából, hiszen ez egy mese.

Pinokkió szerepére valószínűleg keresve sem találhattak volna megfelelőbb embert. Keresztes Tamás úgy viccelődik, ügyetlenkedik, barátkozik és mozog, mint egy igazi fabábú-kisfiú. A jelmezesek (Nagy Fruzsina, Pirityi Emese) egyébként kiváló munkát végeztek, kiváncsi lennék mennyi időbe telt, mire Keresztes Tamás orrát fa jellegűre maszkírozták. Az ő teljesítménye azért is figyelemreméltó, mert combizom szakadása volt alig egy hete (ezért eltolták egy héttel későbbre a premiert), mégis úgy mozgott a színpadon, ahogy egy átlag ember vagy fabábú még ép lábbal sem tudna. Haumann Péter a legszerethetőbb Repedtorr valószínűleg a történelem során (én szeretném ha ő lenne az én nagypapám), és Kovács Lehelt, a tücsköt is elfogadnám illemtanáromnak. Valamint Artemon, vagyis Dénes Viktor, a hű társ is nagyon hitelesen -szomorú szemű ebként figyeli Borbély Alexandra és Bán Bálint újbóli egymásra találását.

Szeretettel ajánlom ezt a gyerekbábthrillert 8 évestől akár 100 éves korig. Minden korosztály számára élvezhető, én is kicsit újra gyereknek éreztem magam a székemen ülve és szurkoltam, nehogy a gonosz szereplők legyőzzék a kedves bábokat és állatokat (igaz, ilyenkor sehol nincsenek az állatvédők).

Annyit sajnáltam, hogy a taps próba csak a főpróba után volt, és mi nem láthattuk a meghajlás részt, szívesen megtapsoltam volna mindenkit.

Jóembert keresünk

A darab nyílt próbájára mehettünk el a Vígszínházba. Elöljáróban érdemes tudni, hogy a Jóembert keresünk cseh vendégművészek közreműködésével jött létre, a rendező MICHAL DOČEKAL, a díszlettervező MARTIN CHOCHOLOUŠEK, a jelmezek pedig KATEŘINA ŠTEFKOVÁ művei. Szombat délelőtt, ragyogó napsütés, fél 11. Amíg kint várakoztunk, akkor mondták, hogy csak a második felvonást fogjuk látni. Ezen alaposan meg is lepődtünk, aztán amikor beültünk a helyünkre igazi szófogadó nézők módjára, a rendező Szabó G. László tolmács segítségével elmondta nekünk, miért is van ez így. Mert hát még nincs kész az első felvonás, és tulajdonképpen a második sem teljesen. A bemutató előtt egy héttel járunk. Ilyen ez a művészvilág, csak az utolsó pillanatokban teljesedik ki az egész. Az első felvonás cselekményét is csak elmesélték nekünk, hogy mégis tudjuk miről van itt szó.
Három isten a földre látogat, hogy jó embert találjanak. Azonban csak egy nő tűnik jóságosnak,  rajta kívül senki nem adott szállást az isteneknek. Ő Sen Te(Eszenyi Enikő), korábban bizony prostituáltként dolgozott hogy valamivel kimentse magát az éhezésből. Így ő válik az istenek kísérletének alanyává. Pénzt adnak neki, hogy meglássák , mihez kezd vele. Sen Te egy dohányboltot vásárol, de az hamarosan csődbe megy, nagyon magas a bérleti díj. Ő beleszeret egy pilótába, Szun-ba, akit saját maga mentett meg repülőbalesete után (és akit Lengyel Tamás személyesít meg). Sen Te el akarja adni a dohányüzletet, hogy az abból szerzett pénzből lefizethessen valakit, mert akkor Szun Pekingben újra pilótaként tudna dolgozni. Sen Te a saját nagybátyjának öltözik be, Sui Ta-nak, hogy kiderítse tényleg szereti-e Szun, és érdemes-e eladni a dohányboltot miatta. Itt kezdődik a második felvonás, amit mi is láthattunk. 
Nagyon mély benyomást tettek rám a díszletek. Egy rideg, üres szoba volt előttünk egyetlen ablakkal, amiből a zuhogó esőt látjuk. Mindehhez a szoba még furcsán lefelé lejt is, amitől az embernek olyan érzése lesz, mintha egy rémálomban lenne. Ehhez hozzájárul Eszenyi Enikő groteszk jelmeze is, Sui Ta-ként. Egy szürke férfiöltöny, maszk parókával és szemüveggel. A járása is más, mint Sen Te-ként. Ebben a jelenetben Szunnal tárgyal, a bolt eladásáról. Arra kell rájönnie, hogy Szun nem szereti, pillanatnyilag csak a pénz érdekli, és hogy megint pilóta lehessen. Ezért Sui Ta hozzá akarja adni unokahúgát egy fodrászhoz, Su Fu-hoz (Kerekes József). Amikor ezt Szun megtudja, megakadályozza az esküvőjüket és meggyőzi a lányt, hogy szereti. Bár emlékszik előbbi beszélgetésükre, Sen Te úgy dönt, nem veszi ezt tudomásul: amit Sui Ta tud, azt Sen Te nem hallotta. És készül hozzámenni szíve választottjához. 

Az esküvő helyszíne nagyon emlékeztet egy kínai bisztróra, és a zene is, ami egyébként igazán idegesítő. A vendég sereg már csak egy emberre vár-tudjuk meg Fesztbaum Bélától, vagyis Szun anyjától-ugyanis Sen Te szerepén kívül minden női szerepet férfi színész játszik. Ő egyébként nagyon csinos a női ruhájában, jobban hasonlít egy nagymamára, mint azt bármelyik nagymama valaha is tette. Amikor kiderül, hogy az egyetlen személy, akire várnak, Sui Ta, Sen Te nagyon megrémül. Szun pedig megtudakolja tőle, mégis mit vár a jövőjüktől. Sen Te azt szeretné, hogy eladják az üzletet és együtt árulják a maradék dohányt. Ez azonban teljesen ellenkezik Szun terveivel, aki még mindig nem tett le a pilótaságról, ezért beolvas a lánynak és lefújja az esküvőt. 
A következő jelenetben Sen Te hatalmas füstködben ül, összetörve. Lukács Sándor, Sin asszony söprögeti a ködöt a nézők felé, és amikor Sen Te elmondja neki, gyakran van hányingere ha feláll, Sin asszony közli vele: valószínűleg bekapta a legyet. A fodrász megsajnálja, és ad neki egy csekket amire akkora összeget írhat a lány, amekkorára szüksége van. Sen Te ekkor realizálja, hogy születendő gyermeke milyen gonosz világba fog érkezni, és elhatározza, csak az ő érdekeit fogja szem előtt tartani. Ezért már szinte csak Sui Ta ruhájában láthatjuk, megelégeli az emberek lustaságát, és egy gyárat kezd el működtetni, mindenkit odaküld dolgozni, akinek pénzre van szüksége. Szun is úgy dönt anyja tanácsára, hogy a gyárban keres munkát, és mindenkinél hasznosabb munkaerőnek bizonyul. Hamar előléptetést is kap, és még több befolyást akar szerezni, ezért Sui Ta megengedi neki, hogy egy másik üzletasszonynak (Telekes Péter) dolgozzon. Az embereknek azonban feltűnik, hogy Sen Te mostanában eltűnt, senki sem látta. Nagybátyját vádolják azzal, hogy megölte. 
A tárgyaláson mindenki követeli, hogy Sui Ta vallja be, hol van Sen Te, az egyetlen jó ember. Szun tudja, hogy nem halhatott meg, mert mikor legutóbb a nagybácsi házában volt, női zokogást hallott, és felismerte a lány hangját. Sui Ta nem bírja tovább, bevall mindent: hogy ő maga a saját nagybátyja, és hogy terhes, ezért kellett felhagynia mások támogatásával, hiszen a saját gyerekén akar segíteni. De Sen Te-ként nem tudja folytatni az életét, annyira nehéz helyzetben van és már pénze sincsen. Az istenek azonban elhagyják, mert ahhoz, hogy segítsenek neki, saját szabályaikat kéne megváltoztatniuk. És a darab egyelőre nincs kész, mert itt van vége. Itt, a teljes reménytelenség közepén, Sen Te könyörög az isteneknek. 
Eszenyi Enikő játéka elbűvölő: Sen Te-ként a valóságos jóság megtestesítője, aki csak szeretné szeretni a pilótát. Az ilyen pillanatokban nagyon emlékeztetett egy igazán régi, 97-es szerepére a Fekete Péterben. Sui Ta-ként pedig hihetetlen, mennyire másképp tud gesztikulálni, akár csak sétálni is, én ilyenkor elhittem róla, hogy ő tényleg az a könyörtelen nagybácsi, ízléstelen bajusszal. Lengyel Tamást egyszerre tudom szeretni és nem szeretni. A szerepe szerint tulajdonképpen egy hazug férfi, lenézi azt a nőt, aki valóban szereti. De ezt úgy tudja eljátszani, hogy közben kicsit megértem, miért szereti annyira az a szegény lány. Fesztbaum Bélát pedig mindenképp külön megemlíteném, a szerepe nem főszerep, ő kicsit mégis azzá teszi, igazán magára vonja a figyelmet a női ruhában. Kiemelném még Kerekes Józsefet, akire már csak az ismerős hangja miatt is nagyon felfigyel az ember( ő volt többek közt Szamár magyarhangja is a Shrek-ben). És természetesen a látványt, a zenét, a fehérre festett arcokat, amik nagyon szokatlan, mégis nagyon élvezhető hátteret nyújtanak. A téma sajnos mindenképp aktuális, a mai világunk helyzetére nézve. Hiszen bármerre tekintünk, azt látjuk hogy az emberek mi mindent hajlandóak feladni a pénzért. Mert a ropogós bankjegyek tényleg biztonságot tudnak jelenteni bárki számára. Hol a határ az erkölcsi jóság és az anyagi biztonság között? Lehetünk-e jók, vagy rosszak csak mert a pénz annyi mindent befolyásol? Egyelőre ezek nyitott kérdésként maradtak, de nem hagynak nyugodni.Összességében: nagyon tetszett, megfogott, és éget a kiváncsiság hogy megtudjam, milyen lesz a darab, ha teljesen kész lesz.