Hamlet Budán

A szerkesztőségnek olyan szerencséje volt, hogy az utóbbi hét hétfőjén és keddjén színházban járhatott. Számunkra is nagyon fárasztó volt két este ugyanazt a drámát megnézni, de kit érdekel, ha a szent cél érdekében történt?

A Hamlet története talán senkinek nem ismeretlen. A dán király meghal és helyére fia, az ifjú Hamlet helyett öccse, Claudius kerül. Ezzel együtt elveszi az özvegy királynét és Hamlet pedig apja halálának árnyékába burkolódzik.
Első napon a hamlet.ws Krétakörös verzióját láttuk. A nézőtér négyzet alakú, se díszlet, se kellék, se jelmez. A színészek (Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Roland) úgy ugrálnak szerepből szerepbe, ki és be a helyzetekből, mintha memória kártyáznának. Minden szereplő más és más arcot vesz fel, attól függően ki játssza el. Nagy Zsolt Hamletje a lázadó (és még meg nem érett) fiatal, Gyabronkáé a filozofikusabb verzió és Rábáé pedig a mindent megtagadó személyiség.
A színészek alakítják a történet folyását, ők döntik el, mi fog történni az adott pillanatban. Illetve nem csak rajtuk, hanem a nézőkön is. A nézők reakciói nagyon is befolyásolhatják a menetét az előadásnak és a színészek oda is figyelnek rájuk. A színészek a nézők között ülnek, felhasználják egy-egy szerepnél őket (ha esetleg a három személy kevés lenne) és nekik játszanak. Csak és kizárólag nekik.
Olyan hatással vannak ránk, nézőkre, hogy a lélegzetem is elakadt és csak figyeltem a székemből, hogy "NA MOST MI JÖN?", pedig pontosan tudtam mi fog következni. Egyszerűen csak belerántanak az egészbe, hogy te is részesének érzed magad, és nem tudsz kikászálódni, csak nagyon nehezen. Néha még most is ráeszmélek, hogy a hatása alatt vagyok, pedig lassan két hét telt el.
A színészek alakítása zseniális, az előadás pedig magával ragadó. Életem egyik legmeghatározóbb élménye.

Bőrpofa-a VRRRRRÜMM láncfűrésszel

Helmut Krausser darabjának címét a Katona József Színházban olvasva először is kicsit meglepődik az ember. Aztán nevet. És talán nem érti. Én se értettem először, hogy lehet ilyen címe egy darabnak, és nem értettem a 18-as korhatár okát sem. Utána pedig beültem a Kamrába, és megnéztem a darabot.
Egy panel lakás és annak minden részletét megjelenítő díszlet látszik a színpadon, még az erkélyajtó és az ablak előtt elhaladó kocsik zaja és fénye is kialakítva. A férfi (Mészáros Béla) különc hobbija, hogy minél többször megnézze a Texasi láncfűrészest, illetve hogy heavy metal zenére egy láncfűrésszel hadonásszon. Még egy maszkot is beszerzett, ami a Bőrpofa maszkjának mása, igaz, ez nem halott emberek bőréből készült. Köténye is van, amit disznóvérrel kent be a hatás továbbfokozása érdekében. Valószínűleg minden nő megijedne, hogyha erre a látványra érne haza, miután kirúgták a munkahelyéről... Barátnője (Borbély Alexandra) természetesen halálra rémül, és nem tudja mire vélni a dolgot. A fő gond igazából az, hogy ezeket a kellékeket a férfi a nő félretett pénzéből vette.

A férfi csak egy átlagos alak, otthonülő, visszahúzódó. És szereti a barátnőjét. Úgy érzi viszont, hogy a láncfűrészével meg a maszkkal érvényesülni is tud. Ezért azonnal ki is használja a helyzetet, mikor megfélemlítheti a szomszédot, aki eredetileg a zaj miatt jön panaszkodni. A férfi és a nő még élvezi is a helyzetet, mikor a rendőrök és a kommandósok nem mernek bemenni a lakásukba, és ott várakoznak az erkély alatt. Sört hozatnak velük....Eltelik egy éjszaka, és mikor reggel a férfi kimegy az erkélyre, már nem tréfa semmi. A nő nem hiszi el, ami megtörtént. A férfi vérrel egy szívet rajzol a falra. Nem disznóvérrel.