Hamlet Budán

A szerkesztőségnek olyan szerencséje volt, hogy az utóbbi hét hétfőjén és keddjén színházban járhatott. Számunkra is nagyon fárasztó volt két este ugyanazt a drámát megnézni, de kit érdekel, ha a szent cél érdekében történt?

A Hamlet története talán senkinek nem ismeretlen. A dán király meghal és helyére fia, az ifjú Hamlet helyett öccse, Claudius kerül. Ezzel együtt elveszi az özvegy királynét és Hamlet pedig apja halálának árnyékába burkolódzik.
Első napon a hamlet.ws Krétakörös verzióját láttuk. A nézőtér négyzet alakú, se díszlet, se kellék, se jelmez. A színészek (Gyabronka József, Nagy Zsolt, Rába Roland) úgy ugrálnak szerepből szerepbe, ki és be a helyzetekből, mintha memória kártyáznának. Minden szereplő más és más arcot vesz fel, attól függően ki játssza el. Nagy Zsolt Hamletje a lázadó (és még meg nem érett) fiatal, Gyabronkáé a filozofikusabb verzió és Rábáé pedig a mindent megtagadó személyiség.
A színészek alakítják a történet folyását, ők döntik el, mi fog történni az adott pillanatban. Illetve nem csak rajtuk, hanem a nézőkön is. A nézők reakciói nagyon is befolyásolhatják a menetét az előadásnak és a színészek oda is figyelnek rájuk. A színészek a nézők között ülnek, felhasználják egy-egy szerepnél őket (ha esetleg a három személy kevés lenne) és nekik játszanak. Csak és kizárólag nekik.
Olyan hatással vannak ránk, nézőkre, hogy a lélegzetem is elakadt és csak figyeltem a székemből, hogy "NA MOST MI JÖN?", pedig pontosan tudtam mi fog következni. Egyszerűen csak belerántanak az egészbe, hogy te is részesének érzed magad, és nem tudsz kikászálódni, csak nagyon nehezen. Néha még most is ráeszmélek, hogy a hatása alatt vagyok, pedig lassan két hét telt el.
A színészek alakítása zseniális, az előadás pedig magával ragadó. Életem egyik legmeghatározóbb élménye.