Tadeusz Słobodzianek története viszonylag egyszerű. Egy osztály történetét láthatjuk 1925-től. Mindenki szépen bemutatkozik és elmondja mi szeretne lenni. Egyikük Amerikába emigrál, még mikor teheti. Aztán a felnőtté válás küszöbén kitör a II. világháború és a kis lengyel falut a kommunista Szovjetunióhoz kapcsolják. 1944-ben ám a nácik foglalják el és elindul a zsidók üldözése. A négy zsidó élete veszélybe kerül. Valakit bujtat az egyik osztálytársnő, feleségét viszont megerőszakolják saját osztálytársai, majd gyerekével és a többi falusi zsidóval együtt elégetik egy pajtában, harmadikukat brutális módon meggyilkolják, és a legszerencsésebbet megkeresztelik. Besúgások, árulások, kínzások követik egymást sorjában ezekben és az elkövetkezendő években.
Mindenki (már aki túl élte a háborút) megalapítja a családját, éli saját életét. Abraham rabbi lesz Amerikában. Heniek pap a szülőfalujában. Menachem (,akiért minden nő megbolondul) Izraelbe emigrál. Rachelka és Władek élik házas életüket. Zocha Menachemmel folytatott kapcsolata után Amerikába költözik, ahol Abraham segít neki új életet kezdeni, majd újra megházasodik. Zygmunt pedig Menachem izraeli kiadatásával és családjával van elfoglalva. Mindenki éli saját kis életét és szépen lassan véget ér számukra is az út. Kinek hogyan...
De ki volt hibás mindazért, ami történt? A zsidók? A lengyelek? A kissé naív Jakob Kac? Vagy az antiszemita, de mégis a zsidó Dorába szerelmes Rysiek? Vagy a nagy kommunista eszményket követő Menachem? Vagy a háttérben megbújó Heniek, Władek vagy Zygmunt? Vagy már akkor probléma volt, mikor Abraham Amerikába utazott?
A díszlet (Cziegler Balázs műve) osztályteremhez hasonlít. Mit hasonlít, ne kerteljünk, az is akar lenni. Füzér Anni korabeli tanulók egyenruhája tökéletes. Igazából az egész darab tökéletes. A rendező, Máté Gábor, zseniálisan alkotta meg még a legdurvább és erőszakosabb jeleneteket is. A kisebb pillanatokban feloldó hatású kis mozdulatok, vagy más szereplők reakciója kicsit megtöri a jelenet feszültségét.
A színészek mind egytől egyig zseniális munkát végeznek. A még egyetemista (már V. éves, végzős) Dénes Viktor e.h. Jakob Kac-a naív és mégis forradalmár. Pálos Hanna Dorája gyönyörű és nyílt szívű. Pelsőczy Réka érdekházzaságokba kerülő Zochája, Ujlaki Dénes "hős" Władekja, Takátsy Péter alattomos Rysiekje, Szacsvay László "hithű" Heniekje és Haumann Péter néha belibbenő és általában levelet író Abrahamja egytől egyig remek. Kiemelendő Rajkai Zoltán Menachem ként. Zseniálisan formálja meg a nők kedvencét. Valamint Bán Jánosról se feledkezzünk meg. Az ő Zygmuntja egyszerre talpnyaló és undorító személyt fed. A két karakter között, bármennyire is különbözik eszméjük, annyira hasonlít személyiségük. Ami van, oda kell menni. És mindketten pontosan ezt teszik, csak hát ki-ki a maga által pozitívabbnak vélt eszméhez.
A Katona társulatának előadásában nincsenek negatívumok. Minden színész ugyanolyan szintet hoz, nincs jobb vagy rosszabb. Remek előadás, csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése